Sikertörténetek

Pikó Zsuzsanna

Még csak két éves voltam, mikor akut limfoid leukémiát állapítottak meg nálam és kezelni kezdtek a debreceni Gyermekklinikán. Szüleim sokszor mesélték, milyen emberfeletti segítséget és mennyi szeretetet kaptam az ott dolgozóktól. Igyekszem ezt a magam módján meghálálni nekik: megpróbálok a tőlem telhető legjobban teljesíteni és jó emberré válni. Érettségi után külkereskedelmi üzletkötő végzettséget, angol szóbeli nyelvvizsgát és számítógép-használói bizonyítványt szereztem, jelenleg pedig idegenvezetői tanfolyamon veszek rész.

Horváth Klára

2001-ben, 15 éves koromban sokkhatásként ért, hogy Hodgkin limfómát ismertek fel nálam. Kezelésem, szerencsére súlyosabb mellékhatások nélkül, 3 nehéz hónapig tartott. Így is csupán 2006-ban lehetett gyógyultnak minősíteni. A betegségem csak megerősítette elszántságomat. 2005-ben sikeres érettségi vizsgát tettem. Jelenleg IV. éves orvostanhallgató vagyok Debrecenben. Diplomám megszerzése után nagy vágyam, hogy én is beteg gyermekeket gyógyíthassak. Jelenleg a Tanszék tudományos diákköri hallgatója vagyok. A TDK-s munkám keretében magam is a gyermekkori vérképzőszervi betegségek kórlefolyását tanulmányozom.

Mészáros Csilla

Tizenhét éves vagyok, Karcagra járok a Nagykun Református Gimnáziumba. A betegségem 2007. szeptember első hetében derült ki, pont mikor az iskola kezdődött volna. A diagnózis akut limfoid leukémia volt. Tíz hónapot töltöttem a debreceni klinikán. Anyukám végig bent volt velem. Mikor megtudtam, hogy beteg vagyok, nagyon nehezen dolgoztam fel, két hónap kellett, mire elfogadtam magamban. Mikor már sikeresen felfogtam, hogy mi a baj, akkor jöttem rá, hogy milyen aranyosak a nővérkék és az orvosok és mindenki, aki körül vett bent engem. A maradék nyolc hónapot bátorsággal és pozitivitással töltöttem bent. A nővérkék mindig igyekeztek a körülményekhez képest megmosolyogtatni engem és a többieket. Bent a korházban sok gyerekkel ismerkedtem meg, akik nagyon a szívemhez nőttek, és sokukkal még ma is tartom a kapcsolatot. Mottóm, ami végig kísért ezen az úton: Keresd a jó dolgokat! 🙂 Szeretnék gyermekpszichológus lenni, mindenféleképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Remélem sikerül ez a tervem is, mint ahogy sikerült az is, hogy túl legyek a betegségen.

Suba Tibor

1990-ben, öt és fél évesen lettem beteg, az orvosok Hodgkin limfómát diagnosztizáltak. Rég volt, nem is emlékszem már rá kristálytisztán, de arra igen, milyen jó volt, hogy a szüleim mellettem voltak, hisz egy kisgyermeknek a legfontosabbak a szülei! Fél év alatt lezajlottak a kezelések, öt kemoterápiát írtak ki, ám négy után már tünetmentes voltam, nem volt szükség az ötödikre. Hat évesen már újra járhattam az óvodába. Jól emlékszem még, milyen volt az első táborozás Bakonyszűcsön: sok barátra tettem szert akkoriban betegtársaim között, később mindig visszavágytam. Két éve a DE OEC házi mentőszolgálatnál dolgozom, először gépkocsivezetőként, majd elvégeztem egy iskolát, és azóta mentő szakápolóként dolgozom. Köszönet és hála Kiss Csongor professzor úrnak, aki nemcsak kitűnő szakember, hanem a legemberibb és legsegítőkészebb orvos, akivel valaha is találkoztam.