30 kilométer. Több mint 30 fok. Rengeteg kitartás. Egy jó ügyért. 

Július 25-én teljesítettem a 30 kilométeres jótékonysági futásomat a Velencei-tó körül. Nem egy verseny volt, nem az időeredmény számított, hanem az, hogy segíthessek egy beteg gyermeknek.

Már az első kilométerektől érezni lehetett a hőséget. A tűző nap végig próbára tett, minden egyes kilométer egyre nehezebb lett. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy könnyebb lenne feladni, de mindig eszembe jutott, miért is indultam el.

Folyamatosan figyeltem a folyadékpótlásra, a frissítésre, mégis eljött az a pont, amikor a testem kezdte feladni a harcot. Az utolsó egy-két kilométeren már sétálnom kellett, mert egyszerűen elfogyott minden erőm. De egy dolog nem fogyott el: az akaratom.

Végül célba értem.

Ez a 30 kilométer sokkal többet jelentett egy egyszerű futásnál. Megmutatta, hogy egy kis összefogással milyen sokat tehetünk másokért. Minden biztató üzenet, minden megosztás és minden egyes támogatás erőt adott, amikor már úgy éreztem, nincs tovább.

A kampány végül 165 000 forinttal zárult. Ez nem csak egy összeg. Ez remény. Segítség. Szeretet. Annak a bizonyítéka, hogy még mindig rengeteg jó ember él körülöttünk.

Hálás szívvel szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult ehhez a kezdeményezéshez. Nélkületek ez nem sikerülhetett volna.

Hiszem, hogy néha egyetlen lépés is számít. Én most 30 kilométernyi lépést tettem meg azért, hogy valaki másnak egy kicsit könnyebb lehessen az útja.

„A fáradtság elmúlik. Az eredmény és a segítség örökre megmarad.” 

Milák Attila