Ahogyan mi sem felejtjük el régen kezelt betegeinket, úgy ők sem felejtenek el bennünket.

Megható látni, hogy az egykori kis betegből idővel olyan példamutató fiatal válik, aki már nemcsak érintett, hanem példakép is. Ismeri minden rezdülését a helynek: a folyosókat, a vizsgálók csendjét, a várakozás feszültségét. És mégis a mosolyával most erőt ad azoknak, akik épp ugyanazon az úton járnak, amelyen ő is végigment.