Mohácsi József Milán története

Milán a Hajdú-Bihar megyei Pocsajban élő kisfiú. Szüleivel és kishúgával, Csengével laknak itt együtt.

Milán 9 éves volt, amikor kiderült, hogy az ALL (Akut Lymphoblast Leukemia) típusú leukémiával kell megküzdenie. A szörnyű és nehéz időszak 2020 nyár elején kezdődött. Tünetei teljesen összekeverhetőek voltak más „jelentéktelennek” tűnő betegségekkel.  A betegség első jelei – talán – akkor kezdődtek, mikor gyakori lábszárfájdalomra, fáradékonyságra panaszkodott. Azonban egy olyan gyereknél, akinek lételeme a sport, a mozgás (fociedzésekre is rendszeresen járt), a lábfájdalom nem jelentett okot az ijedségre, hisz izomlázra, izomgyulladásra, vagy egyszerűen csak arra gyanakodtak a szülei, hogy a hirtelen növekedéstől is fájhatnak a lábai.

Azonban június közepén a lábfájás mellé fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, valamint rossz közérzet is társult. A vizsgálatok, a laboreredmények azonban nem mutattak semmilyen kóros eltérést, a belgyógyász is csak egyszerű vírusfertőzésre gondolt, ami esetleg a bélrendszert támadhatta meg. Túl lesz rajta – mondták az orvosok. De ez sajnos nem így lett. A vizsgálatokat követő héten hirtelen fellépő lázas állapot jelentkezett (40 fokhoz közeli lázzal). Milán szülei azonnal a háziorvoshoz fordultak, aki antibiotikumos kezeléssel próbálkozott. De mivel a magas láz a 4. nap után sem akart szűnni, ő azonnal beutalta a kisfiút a debreceni Klinika gyermek sürgősségi osztályára (július 9.), ahol már felgyorsultak az események. Július 14-én csontvelővételre került sor, amelynek az eredménye csak másnap lett meg. A diagnózis: leukémia. A nap, amit talán sosem felejt el a család, hisz ettől a naptól fogva megváltozott az életük. A szörnyű hír mindenkit megrendített a családban, hisz semmit sem tudtak a betegség lefolyásáról, a kezelésekről, a lehetőségekről. Teljes bizonytalanság, pánik, kilátástalanság, fájdalom, bűntudat, miértek….. Heteken keresztül ezek a fogalmak jellemezték a mindennapokat.

Aztán 2020. július 15-én megkezdődtek a kemoterápiás kezelések. Lumbálás, Port beültetése, számtalan vérvétel, gyógyszerek tömkelege. A harc elkezdődött! A harc, ami 8 hónapon keresztül megbélyegezte a család életét. A harc, mely rádöbbentett mindenkit az élet és a kis dolgok jelentőségére, fontosságára. A harc, melyet talán – ha csak rossz emlékként is – de sosem fognak, sosem tudnak elfelejteni. S a harc, mely egy 9 éves kisfiút felnőtté változtatott. 

A kezelések rengeteg mellékhatással jártak. S nem elsősorban a haj, és a szőrzet elvesztéséről, vagy a rossz közérzetről beszélünk. Rengeteg olyan dologról, amelyeket szemmel nem láthatunk. Lelki részét az egésznek csak azok az emberek – legfőképpen a szülők, sorstársak – érthetik meg, akik ezt a közel egy évet már végigcsinálták, részt vettek benne. Sokszor voltak hullámvölgyek. Voltak mély gödrök, de mégis kaptunk mindig annyi erőt az égiektől, hogy azokból ki is tudjunk mászni, fel tudjunk állni.

Milán 8 hónap aktív kezelés után, 2021 márciusában hagyhatta el végleg a kórházat. Épp a születésnapja előtt. A 10. születésnapját már boldogan, otthon a szüleivel, és testvérével ünnepelhette meg duplán, hisz egyúttal maga mögött tudhatta végre azt a szörnyű időszakot.

Milán egy nagyon kedves, életvidám, mindig mosolygós kisfiú, aki a kezelések alatt is végig fegyelmezett és kitartó volt. Soha nem panaszkodott. Most, hogy újra visszakapta a gyerekkorát, önfeledten játszhat végre a testvérével, a barátaival. Legnagyobb bizalmasa pedig a kiskutyája, Virsli lett, akit idén nyáron kapott a szüleitől. Milán az elmúlt évben magántanuló volt, de évvégén sikeres vizsgákat tett, melynek köszönhetően idén szeptemberben szeretett osztálytársaival kezdhette el az 5. évfolyamot.

Jelenleg a fenntartó kezelés elején vagyunk, így korai lenne bármit is kijelenteni a betegséggel, és annak végkimenetelével kapcsolatban, hisz arra majd csak a 2 éves kontroll csontvelővételt követően kerülhet sor.

Addig is bízunk abban, hogy ezt a harcot mi nyertük meg. Büszkék vagyunk Milánra, és mindig hálásak leszünk azoknak az embereknek, akik ebben az időszakban a segítségünkre voltak, vagy egyszerűen csak könnyebbé tették számunkra és a kisfiunk számára elviselni azt.

Mohácsiné Tőzsér Tímea