Barna Tamás története

Tamás 2009. február 23-án született.

Egy nagyon okos, tündéri kisfiú, aki rajong a sportért. 2019. július 20-án Budapestre ment a nagynénjéhez nyaralni és focitáborba, ahol nagyon jól érezte magát. Legjobb góllövő címmel jutalmazták, amire nagyon büszke volt.

Pénteken véget ért a tábor és vasárnap rosszul érezte magát, ezért hétfőn bementek a Heim Pál kórházba, ahol laborvizsgálatot végeztek és infúziót kapott a kiszáradás elkerülésére. Négy napig minden nap volt vérvétel, de semmi nem utalt nagyobb bajra azt mondták valószínűleg egy erősebb vírusfertőzés. Péntekre behívtak egy újabb vérvételre, amikor is az eredmény megérkezése után már felküldtek minket a gyermekonkológiára, ahol a professzor azt mondta az eredményeket nézve nagy a baj, mert ez valószínűleg leukémia, de biztosat csak a csontvelő biopszia után tudnak mondani, ami be is bizonyosodott, hisz Tamásnál T-sejtes Akut Limfoblasztos Leukémiát állapítottak meg.

Nem tudom szavakban teljesen kifejezni mi történt akkor a lelkemben. Az én focistám, az én erős, egészséges gyermekem! Ez nem lehet igaz, csak tévedés.

Mivel mi ekkor Szatmárnémetiben éltünk, mentővel átszállítottak a Debreceni Egyetem Gyermekhematológia – Onkológia Osztályára, hogy közelebb lehessünk az otthonunkhoz, hiszen az aktív kezelés hosszú hónapokig tart és teljes mértékben kórházhoz kötött. Az első időszakban káosz lett az életünk, fenekestől felfordulva, teljes kilátástalansággal, fogalmunk sem volt mi lesz velünk. A családunk kettészakadt. A kezelés alatt Tamás és én Debrecenben, az apukája pedig Szatmárnémetiben volt, mivel a munkája oda kötötte, így nem lehetett velünk. A nagy távolság ellenére hetente többször is, amikor csak tehette, ott volt mellettünk.

Abban voltunk csak biztosak, hogy a gyermekünk gyógyulására kell fókuszálnunk, neki kell erőt adnunk, hogy le tudja győzni a betegséget.

A kezdeti sokk után már csak a gyógyulásra koncentráltunk.

Úgy gondolom, mi azon nagyon szerencsések közé tartozunk, akik a körülményekhez képest jól viselték a betegséggel járó nehézségeket. Én egy borzasztó optimista ember vagyok és mindig csak arra összpontosítottam, hogy a lehető legjobbat hozzam ki az adott helyzetből. Tamás pedig egy nagy harcos, aki, bár jól viselte a kezeléseket, voltak nagyon nehéz időszakai is. Az akkor 10 éves gyermek, aki a fájdalommal járó beavatkozásokat is mosolyogva csinálta végig. Köszönet dr. Szegedi Istvánnak, Tamás kezelőorvosának, aki egyszer meg is jegyezte, hogy „Tamást még lumbálni is egy élmény”. 🙂

Hálásak vagyunk a Debreceni Egyetem Gyermekhematológia – Onkológia orvosainak, nővéreinek és mindenkinek, aki hozzájárult bármilyen formában a Tamás gyógyulásához és a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak, akik a mai napig szuper programokat szerveznek.

Azóta eltelt 5 év, az életünk újra a normális kerékvágásban halad.

Tamás most lesz első osztályos biológia-kémia szakos gimnazista. Éli a kamaszok megszokott lázadó életét, minden szépségével és nehézségével. 🙂

Barna Zsuzsa