Koszta Kristóf története

Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei kisvárosban, Vásárosnaményban nőttem fel. 5 éves voltam, amikor akut limfoid leukémiát diagnosztizáltak nálam. A helyi óvoda középső csoportjába jártam, amikor ősz végén egyre fáradékonyabbá váltam, lábfájásra, fejfájásra panaszkodtam és megfázásos tüneteim jelentkeztek, hőemelkedéssel és lázzal. A tüneteim semmilyen gyógyszer hatására nem szűntek, majd bevérzéses, kiütésszerű pöttyök jelentek meg a mellkasomon.

A helyi kórházi laborvizsgálatok után először a nyíregyházi Jósa András Kórház Gyerekosztályára szállítottak, majd másnap tovább vittek a Debreceni Gyermekklinika Hematológiai-Onkológiai Osztályára, ahol kiderült, hogy ALL betegségem van.

A leírtakból már nem sok emlékképem van, de a szüleim elmondása alapján a kezdeti zárkózottságom oldódott, megszerettem a kezelés alatt álló gyerekeket, az ápolókat, orvosokat

és a kórházpedagógust. A kezelések mellékhatásai okozta tünetek és a fájdalmas beavatkozások sem maradtak meg az emlékeimben. 2011 novemberétől 8 hónapig, 2012 júliusáig tartott a kemoterápiás kezelés, majd elkezdődött a másfél éves tablettás, ún. fenntartó kezelés, amely 2014 februárjában fejeződött be.

Azóta tünetmentes vagyok, melyet megerősítenek a rendszeres kontrollvizsgálatok. Ennyi idősen azt gondolom a betegségem arra tanított meg, hogy komolyabb, fegyelmezettebb, segítőkészebb gyerek lettem, mint a kortársaim és az életet is máshogyan látom.

Nagyon hálás vagyok a Klinika dolgozóinak, mert a gyógyításon túl minden nap azon munkálkodtak, hogy jókedv uralkodjon az osztályon.

A Leukémiás Gyermekekért Alapítvánnyal a mai napig kapcsolatban vagyok, az iskolánk rendszeresen gyűjt édességet az ünnepek előtt, és ilyenkor az iskolánk pedagógusai és a tanulói meglátogatják a Gyerekhematológiai-Onkológiai Osztályt, ahová én volt betegként mindig örömmel térek be.

Jelenleg a Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Technikum tanulója vagyok. Érettségi után szeretnék majd egyetemen továbbtanulni.

Koszta Kristóf