Nyíri Máté Marcell története

Marci betegsége 2017-ben kezdődött. Egy nap minden előzmény nélkül bicegni kezdett, fájdalmai nem voltak. Nekem ekkor már megfordult a fejemben, hogy leukémia – pedig korábban nem is ismertem ezt a betegséget – de az apukája gyorsan el is vetette még a gondolatot is.

Mivel a bicegés nem szűnt meg, elvittem az orvosához, aki továbbirányított bennünket, csípőízületi gyulladás gyanúja miatt. Kapott rá gyógyszert, majd a bölcsődében 2017.09.14-én, a 2. szülinapja után néhány nappal hőemelkedése lett, ezért újra orvoshoz mentünk, ahol kértem neki egy vérképet. Mivel azon a nyáron már volt egy teljes vérképe, ami rendben volt, nem lett volna indokolt, de megcsinálták. Még aznap délután bekerültünk a debreceni Gyermekhematológiai és Onkológiai Osztályra leukémia gyanújával, ami két nap múlva beigazolódott: ALL leukémia, olyan agresszív, hogy kezelés nélkül két hét. Ez örökre beégett az emlékeimbe. Egy világ omlott össze bennünk, harcolnunk kellett az egyetlen gyermekünk életéért.  Azonnal elkezdték a kemoterápiás kezeléseket. Menet közben kiderült, hogy magas rizikójú a betegsége, ezért a legerősebb kezelést kell kapnia. Decemberben a beültetett portja használhatatlanná vált, az orvosok úgy döntöttek, hogy ki kell venni. A műtét után – valószínűleg a porton megtapadt gombás fertőzés miatt, amit ahogy kivettek – az egész szervezetében elszóródott. 6 hétig az intenzív osztályon kezelték. Mivel nem evett PEG-et ültettek a hasfalába is. A kezdetben felvázolt 6 hónapos kezelés Marcinak 13 hosszú hónapig tartott. Felnőtteket meghazudtoló módon vitte végig a kezeléseket, a lumbálások alkalmával is példaértékűen viselkedett, meg se moccant.

Nagyon nehéz 13 hónap telt el, de Marci ügyesen, kitartóan harcolt.

2018. év végén kezdődött a gyógyszeres fenntartó kezelése, ami 2020. júniusáig tartott. Augusztusban a kontroll csontvelő vizsgálaton kiderült, hogy a betegsége kiújult. 5 éves volt ekkor. Újra fel kellett venni a harcot, ezúttal nehezebbet. A covid miatt csak én lehettem vele, Apa csak ablakon keresztül láthatta, csak így beszélhettek, mivel az osztályra nem jöhetett be, csak egy szülő. Az orvosok a csontvelő transzplantációt tartották a végleges gyógyulás esélyének, ezért Miskolcra, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központba kerültünk. Itt engedélyezték, hogy Apa is velünk legyen, így a teher megoszlott és Marcinak is jót tett, hogy nem kellett hónapokig nélkülöznie az apukáját. Ezért örökre hálásak leszünk. Szerencsére viszonylag hamar találtak donort, 12/12-egyezőségű női lengyel donort. 2021.02.22-én kapta meg a gyógyulást hozó sejteket. A transzplantáció alatt Marci ismét megmutatta, mennyi erő és kitartás van benne. A boxban minden szabályt betartott, az általam elképzelt szintet – amit egy 5 évestől el lehet várni – magasan megugrotta. Nagyon büszkék vagyunk rá! Azóta, több, mint 3 év telt el, 2020. decembere óta nincs rossz sejt a szervezetében. Anyák napján mindig gondolunk a hölgyre, aki megadta az élet lehetőségét Marcinak, úgy szoktam mondani, hogy ő a donor-anyukája.

2022-ben kezdte az iskolát, idén már harmadikos lesz. Marci mára végre normális életet él, igazi gyerekként viselkedik. Tanulmányait kiválóan végzi és egy éve úszóedzésekre jár, ami jót tesz neki testi-lelki szinten.

Nem tudunk elég hálásak lenni a debreceni és miskolci orvosoknak és nővéreknek, Dr. Szegedi Istvánnak és Dr. Kelemen Ágnesnek, akik sokszor erőn felül harcoltak érte, értünk. KÖSZÖNJÜK!!!

Szigeti Hajnalka