A mi történetünk 2023 októberének elején kezdődött. Egy olyan időszak volt ez, amely egyetlen pillanat alatt megváltoztatta az életünket, és amelyre édesanyaként soha nem lehet igazán felkészülni.

Emma egyre gyakrabban lett beteg. A betegségeket rendszeresen magas láz kísérte, és közben egyre több lila folt jelent meg a testén. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Édesanyaként az ember sok mindent megérez, még akkor is, ha nem akarja elhinni, hogy komoly baj lehet.

Elmondtam az aggodalmamat a háziorvosunknak, aki azonnal továbbküldött minket a legközelebbi kórházba vérvételre. A vizsgálatok eredményei nagyon rosszak lettek. Szinte fel sem tudtuk fogni, mi történik velünk, amikor azonnal továbbirányítottak minket Nyíregyházára.

Ott már közölték velem, hogy nagy a baj. Egy édesanyának ezek azok a mondatok, amelyeket soha nem szeretne hallani. Aznap este Emma vért és trombocitát is kapott.

Másnap reggel továbbindítottak bennünket a Debreceni Klinika Gyermekhematológiai-Onkológiai Osztályára. Az első csontvelővizsgálat sajnos megerősítette a félelmeinket: Emma ALL-lel, azaz akut limfoid leukémiával küzd.

Alig három nap telt el az első tünetek és a diagnózis között, és máris elkezdődött a harc. Megkezdődött a kezelés, amely nyolc hónapon keresztül tartott.

Nagyon nehezen indult ez az út. Egyik napról a másikra kellett megtanulnunk együtt élni a kezelésekkel, a kórházi napokkal, a váratlan nehézségekkel és a kezeléssel járó betegségekkel. Rengeteg félelem, aggódás és könny kísérte ezt az időszakot. Voltak napok, amikor úgy éreztük, elfogy az erőnk.

De Emma soha nem adta fel.

Ő egy igazi hős. Az első perctől kezdve olyan erőről és kitartásról tett tanúbizonyságot, amelyre szavakat is nehéz találni. Gyermekként olyan dolgokon ment keresztül, amelyeket egyetlen gyermeknek sem kellene megtapasztalnia. Mégis, újra és újra felállt, és ment tovább.

2024 júniusában elkezdődött a fenntartó kezelés, amely 2026 februárjában ért véget. Hosszú hónapok, rengeteg küzdelem és megpróbáltatás állt mögöttünk. 2026 áprilisának végén elérkezett egy újabb nagyon fontos pillanat: megtörtént a kontroll csontvelővizsgálat.

És végre jó híreket kaptunk.

Talán el sem lehet mondani, mit jelentett ez nekünk. A sok félelem, várakozás és bizonytalanság után végre fellélegezhettünk. Hálásak vagyunk minden egyes napért, minden mosolyért, minden ölelésért és minden olyan pillanatért, amikor újra egyszerűen csak a gyermekünkkel lehetünk.

Végtelenül hálásak vagyunk a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak is. Már az első percektől mellettünk álltak. Fogták a kezünket, és egyetlen pillanatra sem engedték el. Bármilyen nehézséggel fordultunk hozzájuk, mindig készségesen, szeretettel és segítő szándékkal álltak mellettünk. Nemcsak a nehéz pillanatokban nyújtottak segítséget, hanem lelkileg is támaszt adtak nekünk akkor, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Ez a támogatás számunkra felbecsülhetetlen volt. Erőt adott ahhoz, hogy akkor is továbbmenjünk, amikor nehéz volt, amikor féltünk, és amikor úgy éreztük, már nem bírjuk tovább.

Mai napig rosszul érzem magam, ha visszagondolok erre a hosszú útra. Nem felejtjük el a nehézségeket, a félelmeket és a könnyeket, de leginkább arra szeretnénk emlékezni, hogy együtt, lépésről lépésre végig mentünk rajta.

Emma megmutatta nekünk, mit jelent igazán erősnek lenni.

Ő a mi kis hősünk.

Deákné Borbély Julianna
Emma édesanyja