Istvánka 2019. augusztus 6-án született egészséges kisfiúként. Életvidám gyermek volt, aki ritkán betegeskedett, és testvérével együtt gondtalan, boldog gyermekéveket élt.

2024 novemberében azonban minden megváltozott. Sápadtság, étvágytalanság és kedvetlenség miatt vérvételre vittük. Az eredmények súlyos eltéréseket mutattak, ezért a Debreceni Klinika Gyermekhematológiai-Onkológiai Osztályára kerültünk. A további vizsgálatok – köztük a csontvelőmintavétel – 2024. november 29-én megerősítették a diagnózist: akut limfoid leukémia (ALL). Egyetlen pillanat alatt megváltozott az életünk, és kezdetét vette életünk legnagyobb küzdelme.

A Debreceni Klinika orvosai, ápolói és valamennyi dolgozója az első naptól kezdve mindent megtett azért, hogy Istvánka a lehető legjobb ellátásban és a legnagyobb biztonságban részesüljön. Kedvességükkel, türelmükkel, mosolyukkal és biztató szavaikkal igyekeztek megkönnyíteni a legnehezebb pillanatokat is. Egy kedves szó, egy mosoly vagy egy kis viccelődés sokat segített abban, hogy a vérvételek, kötözések és a fájdalmas beavatkozások kevésbé legyenek ijesztőek számára. Mindannyiuknak hálás szívvel köszönjük a gondoskodást és az odaadást.

A hosszú hónapokon át tartó kezelések és a sok kórházban töltött nap az egész családot próbára tette. Istvánkának nagyon hiányzott a kistestvére, az édesapja és a betegség előtti gondtalan élete. Nekünk pedig nehéz volt elfogadni, hogy a családunk hosszú időre két részre szakadt. Mégis minden nap igyekeztünk egymásból erőt meríteni, és együtt haladni tovább.

Kisfiúnk küzdelmes útja 2024. december 6-án kezdődött, amikor megkezdődtek az intenzív kemoterápiás kezelései. Ezek a hónapok sok kihívást tartogattak számára: akadtak könnyebb napok, amikor mosolyogva vette az akadályokat, és voltak nehezebb időszakok is, amikor minden erejére szüksége volt. Ennek ellenére végig hatalmas bátorsággal és kitartással viselte a kezeléseket, a vizsgálatokat és az ezzel járó megpróbáltatásokat.

2025. július 12-én elérkezett az utolsó kemoterápiás kezelés napja, majd augusztus 8-án elkezdődött a fenntartó gyógyszeres kezelés, amely a mai napig része a mindennapjainak.

Ma már boldogan mondhatjuk el, hogy napról napra erősebb, és egyre közelebb kerül ahhoz, hogy újra teljes életet élhessen. Reménnyel tekintünk a jövőbe, és nagy öröm számunkra, hogy szeptemberben megkezdheti az iskolát. Nagyon büszkék vagyunk rá, arra az erőre és kitartásra, amellyel végigjárta ezt a nehéz időszakot. Büszkék vagyunk a testvérére és magunkra is, hogy mindvégig mellette álltunk, fogtuk a kezét, támogattuk, és együtt küzdöttünk vele minden egyes lépésnél.

Hálás szívvel gondolunk családunkra, rokonainkra, barátainkra, ismerőseinkre és azokra az ismeretlen emberekre is, akik hittek Istvánka gyógyulásában, imádkoztak érte és mellettünk álltak a legnehezebb időszakban. Az ő szeretetük, biztatásuk és támogatásuk rengeteg erőt adott nekünk. Hiszünk abban, hogy a nehéz napokat már magunk mögött hagytuk, és Istvánka előtt egy boldog, egészséges élet áll.

Radócz Dóra
Istvánka édesanyja