Struwe Annamária: A fonallal üzenek neki…

Hallottam egy fonalról, mit úgy hívnak szeretet.
Ő az, mi összeköti a szerető szíveket.
Akármilyen messze megyünk,
A fonal megengedi, hogy együtt legyünk.
Ha valaki meghal kit szeretünk,
A fonal által itt van örökké velünk.
Van nekem is egy fonalam, mi felér a mennybe,
Hiszen ő örökre itt van a szívembe.
A fonallal üzenek neki mikor egyedül vagyok.
S tőle rögtön választ kapok.
Ez a fonal nem tud elszakadni,
Őt el sem lehet soha hagyni.
Boltban venni nem lehet,
Mi teremti őt, az a szeretet.
A fonal láthatatlan, csak érezni lehet,
Megérint minden szerető szívet.
Láthatatlan de mégis létezik,
Mint szerettünkről az emlékeink.
S ki a fonal másik végét fogja,
Szeretlek…. halkan neked ezt súgja.