Balogh Enikő:

Orvostanhallgatóként régóta van szerencsém követni a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány munkáját. Sikerült bekapcsolódnunk adománygyűjtésbe, jótékonysági futásba. Mindig nagy vágyam volt, hogy segíthessem a munkájukat. Számomra hatalmas tiszteletetet érdemelnek azok az emberek, akik más ember életének jobbá tételében segítkeznek. Idén Debrecen adott otthont a Junior Műkorcsolya és Jégtánc Világbajnokságnak. Januárban az országos bajnokság alkalmával volt szerencsém megismerkedni a magyar versenyzőkkel. Fiatalok, helyesek, kedvesek, barátságosak. Azonnal belopták magukat a szívembe . Már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha megszerveznénk egy találkozót velük a klinikán fekvő gyermekek részére. Szerveztem már kórházlátogatást és mindig nagy szeretetinjekció volt mindenki számára. Úgy gondolom, hogy a beteg gyerekeknek a terápia mellett nagyon fontos, hogy boldog pillanatokat okozzunk. A versenyeket izgatottan vártam, hiszen kislánykorom óta nagyon szeretem a műkorcsolyát és Sebestyén Julinak nagyon szurkoltam, amikor 2004-ben megnyerte az Európa-bajnokságot. Szilágyi Henrietta barátnőm, évfolyamtársnőm segített nekem a szervezésben. Felvette a kapcsolatot Hetey Attiláné Ritával, a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi tagjával. A versenyzőket megkerestem, és boldogan mondtak igent a felkérésre. A versenyen sűrű volt a program, ezért a találkozó időpontját vasárnap reggelre tettük. Versenyzőinken nyoma sem volt fáradtságnak, izgatottan várták a gyerekekkel való találkozást. A látogatáson csatlakozott hozzánk Altorjay Laura orvostanhallgató és Seres Melinda, akik szintén segítkeztek a világbajnokság lebonyolításában. A gyermekhematológiai-onkológiai osztályon nagyon kedves fogadtatás várt bennünket. Hallhattunk az alapítvány munkájáról és az osztály működéséről. Végigjártuk a kórtermeket Tóth Ivett műkorcsolyázónővel, Böröcz Máté műkorcsolyázóval és Sebestyén Júlia edzővel, aki női műkorcsolya egyesben aranyérmet szerzett Budapesten 2004-ben. A gyerekek örültek a vendégeknek és a mosolyokat látva azt hiszem hatalmas élmény volt a számukra. Ivett mindenkinek hozott fényképet, amit névre szólóan dedikált. A gyerekek megajándékozták őket a saját kezük által készített rajzokkal. Ivett mesélt az élményekről: Köszönöm a lehetőséget hogy bent lehettem nálatok, számomra nem volt annyira idegen a helyzet, mert édesapám mozgásterapeutaként speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozik, akik között vannak\voltak autista, Down-kóros, aspergeres gyerekek is. Már kicsiként sokat lejártam az óráira és sok időt töltöttem el velük. Tudom azt, hogy itt más helyzetben lévő gyerekek voltak ès az erősödött meg bennem amit eddig is tudtam, hogy az ember mindennapi problémái eltörpülnek amellett ha valaki az életéért küzd. Remélem, hogy egy kis színt tudtam hozni a hétköznapjaikba. A látogatás után Ivett és Máté azonnal edzésre siettek, este nagy örömünkre a gálán a verseny lezárásaként csodálatosan korcsolyáztak. Remélem ez a látogatás minden résztvevőnek egy örök élmény marad.