Napsugár díj 

„ Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből”– mondja az Úr. De vajon ez így is van, vagy csak a   Biblia szajkózza? 

  Mindenki életében nagy mérföldkő a ballagás, de Janka élete ekkor vált a legviharosabbá.  

   -Két nap maradt hátra!  Nem lehetek pont most beteg! Nem hiszem el, hogy ez velem történik meg…-      mérgelődött Janka a telefonba. 

– Kincsem, tudom, hogy nem szeretnéd, de el kell menned az orvoshoz! Az a fontos, hogy, veled minden rendben legyen, a ballagás most másodlagos!- nyugtatta Alex. 

El is ment Janka az orvoshoz, ahol beutalták a kórházba. Senki sem volt boldog a hírtől, de ami ezután következett, az ölte meg igazán a hangulatot… 

Jankát befektették a kórházba pontosan a ballagást megelőző napon, az orvosok azt mondták neki, 1 hetet   kell bent töltenie. 

-Miért? Mondd meg, miért?- tört ki belőle az idegesség. 

-Kincsem, nyugodj meg kérlek! Végig itt leszek veled, ahogyan a családod is. Segítünk neked    mindenben, és olyan gyorsan elrepül ez az 1 hét, hogy észre sem veszed.- nyugtatta. De Janka mégsem érezte magát nyugodtnak. Zaklatott volt, és nem tudott megbékélni a ténnyel, hogy neki nem lesz ballagása. Úgy érezte, valami nagy bűnt követett el a múltban, hogy Isten ezzel bünteti. 

Ahogy Alex mondta, mindent megtett szerelme boldogságáért, és minden egyes nap bement hozzá a kórházba.  Vitt neki a kedvenc ételeiből, s kedvese családjával elvitték a ballagást a kórházba. A kishölgy viszont mégsem tudott igazán örülni. Kavarogtak benne a gondolatok, a sok miért csak gyűlt és gyűlt. Az osztályfőnöke büszkén ballagott vele, hozott neki pár apróságot, s azokat a díjakat is eljuttatta hozzá, amiket a tankerület szánt neki, többek között a Napsugár díjat is, ami nagy meglepetést okozott hisz ezt 4 évente kapja 3 ember.   

-Megérdemlem? Mi olyan különleges bennem? Miért pont én? – ezeken törte a fejét egy ideig, de aztán elhatározta, hogy bármiért is kapta ezt a díjat, ez lesz az, ami motiválja. Akárhányszor ránézett a kórházi ágyról -Alex szavai mellett-, ez is nagy melegséggel töltötte el a lelkét. A sok fájdalom közepette érezte igazán azt, hogy tényleg van benne valami különleges.  

Aztán elröppent az 1 hét, már mehetett is haza Janka. A családi nap, amit úgy várt, nem csak egy családi nap volt. Meglepetés pótballagási bulival várták haza. Sikerült lenyűgözni őt minden téren. Boldog volt, de aztán váratlan vendégek érkeztek, akiknek senki sem örült, pláne nem Janka. A legtöbben úgy tudták, Janka jóban van a 2 lánnyal, de mint azt jól tudjuk, a látszat néha csal. Jankát vérig sértették mindketten nem is egyszer, és az egész életét megkeserítették, de ezekről egyedül Alex tudott. Amikor végre elment a „gyilkos duó”, Janka is fellélegzett, úgy érezte, most már nem ronthatja el semmi a jó kedvét, és boldogan játszott hajnalig az ott maradt vendégekkel. Alex boldogságát is visszahozta, hogy Jankát ilyen boldognak láthatta, végre egészségesen. Pontosabban csak hitte, hogy egészséges… 

 Janka júliusban újra kórházba került, ezúttal a vármegyeibe, 5 napra. A lány nem a betegség miatt érezte magát igazán rosszul, hanem szerelme miatt, aki magát okolta, hogy ő nem vigyázott rá eléggé. De Janka legbelül nagyon jól tudta, hogy Alex mindent megtett érte. Nyíregyházán már kicsit jobban érezte magát, tudta, hogy az ottani orvosok rendesen kivizsgálják , és ki is derült a veleszületett vesebetegsége. Az egyik veséje nagyobb volt, Az orvosok azt mondták, ezt csak műtéttel lehet helyrehozni. A beavatkozásra csak karácsony előtt tudtak időpontot adni…

 Janka sokkot kapott, amikor megtudta, hogy műtétre van szüksége. Nem gondolta, hogy a baj ekkora, de, jobb túl lenni rajta. Bár félt, nem nagyon tudta még akkor, hogy mi vár rá, úgy tett, mintha nem lenne semmi baja, és próbált nem rá gondolni, hogy ne rontsa el sem a saját, sem szíve választottjának kedvét. 

Alex kitartott Janka mellett, és segített neki, amiben csak tudott, még a csillagokat is lehozta neki az égről. A nyár további részét boldogan, kórházmentesen töltötték el. Jankát nagyon örült, hogy ennyire szereti őt a barátja, és mindig próbált mosolyt csalni az arcára még akkor is, ha neki ehhez semmi.

Az iskola előtti napon, ránézett a 2 Napsugár díjra, és újra felmerült benne a kérdés, hogy miért őt illette mindkétszer. Miután mélyebbre ásott az érzési közt, rájött, hogy nem túlgondolnia kellene, hanem hálásnak lenni. Ugyanis ez volt az a Napsugár, ami erőt adott neki ebben a nehéz időszakban.  Janka elég félve ment be az évnyitóra, pedig az osztálytársai szinte ugyanazok maradtak. Félt, hogy mit gondolnak majd a többiek, és leszólják, hogy nem vett részt a ballagáson. De ez természetesen nem így történt. Többen is kérdezték tőle, hogy jobban van-e már és az osztályfőnöke is nagy örömmel köszöntötte. 

 Az első hetek nagyon gyorsan teltek, és Janka teljes felmentést kapott testnevelésből, amit nagyon sokan megirigyeltek tőle. Bármennyire is volt súlyos a betegsége, Jankát mégis örömmel töltötte el, hogy valaki irigyli egy kicsit is. A műtét viszont egyre jobban közeledett, egyre többet hiányzott az iskolából, a pánikrohamok, vizsgálatok miatt. Janka nem tudta eldönteni mit érez. és mit nem. Volt olyan, hogy azt hitte vége lesz az életének és ennyi volt. Erősnek is érezte magát, sokszor mégis nagyon gyenge volt és nem tudta, hogy miért érez össze-vissza ennyi mindent. A sok hiányzás miatt sajnos becsúszott egy-két rosszabb jegy is, de mivel igyekezett és minden erejével próbálkozott, sikerült neki javítani.  

Elérkezett a december, a műtét hónapja. Janka és Alex minden szabadidejüket együtt töltötték. Tudták, hogy a műtét utáni időszak nem lesz könnyű… Janka borzasztóan érezte magát, már egyre kevésbe akarta a műtétet, pedig tudta, hogy jót tesz neki. Alex volt neki a minden, a támasz, a legnagyobb segítség. 

Eljött az idő. A műtét előtti napon már be kellett feküdnie a kórházba. 

Janka nem volt szerencsés helyzetben, hisz a szülei nélkül kellett lennie egy teljesen idegen nénikkel teli szobában. Félt, az egyik néni folyamatosan kiabált és mindenkinek beszólt. Este is hiába szóltak rá a nővérek, az egyik fülén ki, a másikon bement. Jankának még aznap este pánikrohama lett, amit egy egyetemi tanár segített neki leküzdeni, akit nem rég vittek be mellé.

Másnap már hajnal 4-kor keltették, hogy menjen el zuhanyozni és intézze el a szükségleteit. Az a félelem, amit akkor érzett, semmihez sem volt fogható. Itt már semmi, és senki sem segített rajta. Sorban hozták neki a gyógyszereket, aztán amikor ütött az óra lenyelte az altatót. Innentől kezdve Jankára rá sem ismertek a szülei, mert bármit mondtak neki, minden mosolygott. Úgy érezte magát, mintha ittas lenne, elszállt minden rossz érzése. Aztán jött egy izmos, tetkós férfi, aki a műtőig kísérte. Jót beszélgettek az odavezető úton a fiú tetkóiról. Ami mégjobb kedvre derítette őt. Még azon is elgondolkodott, hogy ő is csináltat majd olyan tetkót a kezére. 

 Ettől a pillanattól kezdve semmiről nem tudott, még magáról sem. Janka a műtétet követően lassan, de biztos léptekkel haladt előre. Próbálkozott minden erejével, megcsinálta a lehetetlen. A műtétet követő második napon már mehetett is haza, olyan szépen fejlődött. Az  orvosok hite és biztatása, az otthon melege megnyugvást adott számára, végre nyugodtan tudott aludni.   Alex  is mindvégig mellette állt, támogatta minden lépését, és szeretettel gondoskodott róla. Janka számára ez jelentette a legtöbbet. 

 A karácsony és az újév boldog pillanatokat hozott számukra, amelyek megerősítették kapcsolatukat és reményt adtak a jövőre nézve. A gimnáziumban is mai napig kitartóan dolgozik, és bár a műtét és az azt követő kezelések időnként nagy kihívást jelentettek számára, és Janka nem is gondolta, hogy sikerül neki, de mégis sikerült leküzdenie minden akadályt. Az osztálytársai és az osztályfőnöke is támogatták, és büszkén figyelték, ahogy Janka visszatér az iskolapadba. Többek között ez is nagy segítség volt számára, jól esett neki, hogy Alexen és családján kívül más is támogatja. 

   Az élet apró örömei, mint Alex születésnapja vagy egy egyszerű séta a parkban, új értelmet kaptak számára. A szeretet és az összetartás mindig erőt adott neki, hogy átvészelje az élet kihívásait. Az Úr szava bebizonyosodott, hisz Janka meggyógyult. A Napsugár díj pedig egy igazi napsugár lett számára, hisz fényt hozott élete legsötétebb időszakába, még mai napig is akárhányszor ránéz, eszébe jut, hogy nincs lehetetlen.