Kedves Leukémiás Barátaim!

Fogadjátok szeretettel a kedves gondolataimat, mesémet és egy verset, mellyel nektek szeretnék ma kedveskedni! Ma hozzátok a szeretet és remény üzenetét hozom. Tudom, hogy néha nehéz lehet átlépni a betegség árnyékát, de mindig emlékezzetek: a szeretet és a remény mindig veletek van, mint egy fény az éjszakában. Az orvosok és az ápolók angyalként vigyáznak rátok minden nap, és minden tőlük telhetőt megtesznek a gyógyulásotokért. Ők azok, akiknek hittel tartozunk, akik mindig mellettünk állnak, hogy segítsenek átvészelni a nehéz időket. A gyógyulás útja nem mindig könnyű, de soha ne veszítsétek el a reményt. Minden nap egy új lehetőség, hogy erőt merítsünk a szeretetből és higgyünk a gyógyulásban. Minden mosoly, minden ölelés és minden kedves szó, egy lépéssel közelebb visz bennünket a gyógyuláshoz. Legyetek büszkék magatokra, a bátorságotokra és erőtökre. Mindannyian olyan hősök vagytok, akiknek a világ csodálja erejét és kitartását. Ne feledjétek, hogy soha nem vagytok egyedül, mindig van valaki, aki mellettetek áll, aki szeret és támogat titeket. Legyen ma is tele szeretettel és reménnyel minden pillanatotok! Egy nagyon kedves mesét is szeretnék nektek felolvasni:

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu, ahol sok gyermek élt, mindannyian különlegesek voltak a maguk módján. Voltak köztük olyanok is, akiknek egy kis betegség, a leukémia nevű gonosz varázslat, árnyékot vetett az életükre. De volt egy bátor orvos, aki mindig mellettük állt, mint egy védelmező angyal. Az orvost úgy hívták Dr. Miklós és szívében hordozta a szeretet erejét. Minden nap azon dolgozott, hogy a beteg gyermekeknek reményt és mosolyt hozzon. Bátorította őket, és megígérte, hogy mindent megtesz a gyógyulásukért. Az egyik kis beteg Zsolti, különösen kedvelte Dr. Miklóst. Minden találkozásuk alkalmával érezte, hogy az orvos szeretete és bölcsessége átöleli. Dr. Miklós meséket mondott neki a gyógyulásról és arról, hogyan győzheti le az őt megtámadó gonosz varázslatot. Ahogy teltek a napok, Zsolti erősebb lett, és az orvos segítségével szépen lassan elűzte a betegség sötét árnyékát. A szeretet és a remény ereje végül győzedelmeskedett és Zsolti újra egészséges lett.

A kis falu lakói nagy örömmel fogadták Zsoltit haza és ünnepelték a gyógyulását. Az orvos pedig boldogan mosolygott, tudva, hogy az ő segítségével és a szeretet erejével még sok más gyermek is legyőzheti a betegséget. És így éltek boldogan, mindenki megkapva a csodálatos ajándékot, amit a szeretet és a remény hozott az életükbe.

És végezetül hoztam nektek egy versikét is:

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu mélyén,
Hol napfény szűrődött át a lombok között, csend szállt az éjen.
Ott élt egy kisfiú, Bence volt a neve,
Szívében a remény lobogott, mint a tűz a neve.
De betegség űzte sötét árnyékát,
Leukémia szörnye húzta rá a száját.
De voltak ott orvosok, mint fényes csillagok,
Kik a sötétben útmutatók.
Kezükben a gyógyulás csodás ereje,
Szeretet áradt, mint egy örökös lehelet.
Bence arcán mosoly ült, bár könnyek gyűltek szemébe,
Az orvosok, mint angyalok, hozták el neki a reményt, a hitet, a szépet.
Az idő múltával a gyógyulásnak csodás csodája történt,
Bence egészséges lett, a betegség eltűnt.
És a kis faluban öröm és boldogság járta be az utakat,
A szeretet győzött, az orvosok pedig csodát alkottak.

Szeretettel ölel Titeket: Kőnig Vivien