Szikszay Tímea története

Timi egy mindig vidám, mozgékony kislány volt. Egy vasárnap szokatlanul csendes, rosszkedvű volt. Mivel volt egy kis hőemelkedése, elvittem a doktornőhöz, aki mondván sápadt a gyerek, kért egy vérképet. A másnapi eredményt meg sem várták, hívták a doktornőt, hogy azonnal be kell mennünk a Gyermekklinikára. Az ügyeletes orvos közölte velünk, hogy Timi leukémiagyanús. Mivel nagyon rossz volt a vérképe, még aznap éjszaka vért kapott vénásan. A reggelt csontvelő mintavétellel kezdtük és közölték velünk hogy bent kell maradnunk a Gyermekhematológiai Osztályon, amíg az eredmények nem jönnek meg. Pár nap múlva megjöttek az eredmények, amelyek sajnos igazolták, hogy Timinek ALL típusú leukémiája van (Akut Lymphoblast Leukémia). Ennek a gyógyulási esélye 30% volt akkor. 2007. október 16-án megkezdődtek a kivizsgálások, hogy tudják milyen protokoll szükséges a kezeléshez.

Az akkor 5 éves örökmozgó kislányom nem tudta elfogadni hogy korlátozva van mindenben, nem szaladgálhat, nem mozoghat ahogy mindig tette, mert vénásan kapta hol a kemoterápiát, hol a vért, hol a trombocitát. Nem értette mi történik vele, amit állandó hisztivel és elutasítással közölt velünk. A betegség az egész családot megviselte, én feladtam a munkahelyemet, hogy vele tudjak lenni a kórházban. Az öccse felügyeletét is nagyon nehezen tudtuk megoldani, barátok segítségét kellett kérni. A kezelésektől kihullott a haja, volt amikor jobban volt, olykor jobban reagált a kezelésekre, olykor viszont a rossz eredmények miatt haza se mehettünk. Nagyon sokszor volt olyan rossz az eredménye a kezelésektől, hogy azt hittük elveszítjük, de szerencsére az orvosoknak és a nővéreknek köszönhetően, sok bíztatással és türelemmel sikerült mindig rávenni, hogy erőt vegyen magán és küzdjön.

Ma már 11 éve, hogy negatív lett az utolsó csontvelője. 6 éve tünetmentes, szerencsére az imunrendszere erős lett és évente már csak egyszer járunk vérképkontrolla.

Kovács Anikó